2018. május 19., szombat

Šešelj Herkócán vett házat


Šešelj Herkócán vett házat

Vojislav Šešelj, a Szerb Radikális Párt elnöke, akit emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények miatt ítélt el a nemzetközi bíróság, Herkócán vett házat – azon a helyen, amely jelképévé vált a vajdasági horvátok üldöztetésének, tudatta a Blic.
A radikálisok vezére visszatér az emberek közé, akiket üldözott – ezzel a címmel jelent meg a lapban a cikk, amely szerint a Šešelj által vásárolt ingatlan a falu közepén, az Iskola utcában, alig 300 méterre a katolikus templomtól található. A radikális vezér a házat fia, Mihailo nevére vette, az adásvételi szerződést pénteken írták alá a rumai közjegyzőnél.
Tomislav Žigmanov, a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetségének elnöke a hírre reagálva kijelentette: a vásárlás aggodalommal tölti el a Herkócán és a Szerémségben maradt horvátokat.
„Amíg Szerbia nem fogalmaz meg egyértelmű és világos álláspontot a hágai ítélettel kapcsolatban a vajdasági horvátokkal szemben elkövetett bűncselekmények kapcsán és amíg nem teszi meg a szükséges lépéseket, az elítélt háborús bűnös Vojislav Šešelj továbbra is azt teheti, amihez kedve szottyan“ – jelentette ki Žigmanov, tudatta az N1.
„Šešelj visszatérése arra a településre, ahol a horvátok áldozattá váltak nemcsak rémisztő, de jelentős mértékben banalizálja is a bűncselekményeket, ami viszont aggasztja az itteni horvátokat. Ez az, ami miatt nemcsak a vajdasági horvátoknak kellene aggódniuk, hanem Szerbia hatóságainak, ráadásul Horvátországnak, illetve a nemzetközi szervezeteknek is mutatni kellene némi érdeklődést az ügy iránt“ – tette hozzá Žigmanov.

2018. május 15., kedd

„Érvényesül a magyarság akarata”?

Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló (115.)
(Ami az áprilisi jegyzetekből kimaradt – 3.)


Április 22.
Remény az őshonos nemzeti kisebbségeknek
A legtöbben a Kárpát-medencében írták alá a Minority Safe Pack elnevezésű európai kisebbségvédelmi polgári kezdeményezést, de összesen 11 európai ország csatlakozott az ügyhöz – mondta Csáky Csongor, Rákóczi Szövetség főtitkára.[1]
A kezdeményezést 27 országban 1.2015.879 ember írta alá, ebből 569.813 aláírás érkezett Magyarországról. A többi aláírás Ausztriából (9.489), Belgiumból (992), Bulgáriából (24.691), Ciprusról (36), a Cseh Köztársaságból (493), Dániából (12.194), Észtországból (1.160), Finnországból (3.908), Franciaországból (9.039), Görögországból (5.166), Hollandiából (3.203), Horvátországból (18.884), Írországból (295), Lengyelországból (22.892), Lettországból (8.252), Litvániából (20.284), Luxemburgból (96), Máltáról (45), Németországból (18.393), Portugáliából (124), Romániából (303.695), Olaszországból (60.545), Spanyolországból (53.772), Svédországból (1.959), Szlovákiából (57.890) és Szlovéniából (6.895) érkezett. [2]
Csáky hozzátette: Az ügy „történelmi sikeréből” az látszik, más közösségeknek is fontos volt az őshonos kisebbségek védelme.[3]


– A Minority SafePack támogatására összegyűjtött egymillió európai aláírás reményt ad 50 millió őshonos európai nemzeti kisebbségi polgárnak arra, hogy saját szülőföldjén jogkorlátozások nélkül élhesse meg nyelvi és kulturális önazonosságát – mondta Kövér László házelnök a kezdeményezésről tartott április 20-ai budapesti tanácskozáson.[4]
Az Országgyűlés elnöke úgy ítélte meg: az aláírások összegyűjtésével csatát nyertek, a háború azonban akkor nyerhető meg, ha az Európai Bizottság az unió szintjén kötelező érvénnyel kezdeményezi az egyenlő méltósággal élhető élet jogi biztosítékának megteremtését Európa minden őshonos nemzeti kisebbsége részére.
Gulyás Gergely, a Fidesz (akkor még) frakcióvezetője (várhatóan a Miniszterelnökség tárcavezetője) „reményét fejezte ki, hogy nem csupán üres látszatintézkedéseket kívánnak majd foganatosítani, hanem hajlandóak lesznek valóban a nemzeti kisebbségek ügyeivel foglalkozni”.[5]


Április 23.
 „Érvényesül a magyarság akarata”?
A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) 2018. április 23-i ülésén a testület megvitatta a kezdeményezést, hogy foglaljon állást egy új tervezett ünnep, Vajdaság Napja kapcsán. Joó Horti Lívia, a Magyar Mozgalom (MM) tanácsnoka szintén fontosnak ítélte a hivatalos napról szóló napirendi pontot, ugyanakkor kijelentette, hogy szerinte nem lehet azzal magyarázni annak elutasítását, hogy „nekünk megvannak a saját nemzeti ünnepeink”. A képviselő szerint elfogadhatatlan, hogy november 25-e legyen Vajdaság napja, és egyben minden Vajdaságban élő nemzeti közösség napja. Nem lehet mindnyájunk közös ünnepének napja az, amikor egy itt élő kisebbség döntött arról, hogy elszakítsa ezt a régiót – fogalmazott a képviselő asszony.[6]
Az MNT sajnos nem első alkalommal kerülte meg, hogy állást foglaljon a magyar közösséget érintő más fontos kérdésekben is. Nem foglalt állást – a közösség elvárásával szemben – például a nemzeti tanácsokról szóló törvény készülő módosításáról, a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére vonatkozó cselekvési tervről, Várady Tibor akadémikusnak a magyarországi Figyelő általi meghurcolásáról, illetve a nemzetárulók listáján való feltüntetését (más téma, hogy miben értek és miben nem értek vele egyet), stb. Tari István tanácsnok számos sürgősségi beadványa megtárgyalásának elutasítását nem is említve.

Szavazás az MNT-ben (Gergely Árpád felvétele)

Mindez annak a – megalkuvó, de a megalázkodás elemeitől sem mentes – politikának a következménye, amit Hajnal Jenő, az MNT elnöke képvisel (és amit a hozzá tartozó véemeszes többségi képviselők rendre megszavaznak). Ez többnyire abból áll, hogy az MNT az úgymond „kényes” kérdéseket, vagy amelyek érintik/sértik a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és koalíciós partnere a Szerb Haladó Párt (SNP) közötti összeborulást, rendre megkerüli, vagy éppen „megbújik”/„elbújik” az állásfoglalás elől.
Ezt a politikát a testület elnöke így fogalmazta meg: „Az MNT vezetőjeként számomra az a legfontosabb, hogy a magyarság akarata, érdeke érvényesüljön. Ezekkel a dolgokkal kell foglalkoznom, nem pedig hatásköröket átlépve olyan dolgokba avatkozni, amelyeknek a végkimenetele bizonytalan.”[7] Hajnalnak most még csak azt kellene megmagyaráznia, hogy az ilyen politika által, hogyan „érvényesül a magyarság akarata” és miben nyilvánul az meg?

A Napló az üléssel kapcsolatos írásnak a „Gyáva népnek nincs hazája és nem mer állást foglalni[8] címet adta. Az én fogalmazásomban ez így hangzana: Gyáva népnek nincs hazája, mert nem mer állást foglalni/kiállni (a jogaiért, érdekeiért). 

A kiút csakis egy, a közösségi érdekekért kiálló új nemzeti tanács választásában lehet.    



Április 26.
Vajdaság „jó példa”?
David McAllister skót származású német néppárti EP-képviselő, az Európai Parlament külügyi bizottságának elnöke, a szerbiai csatlakozási folyamat jelentéstevője Kolozsváron tartott sajtótájékoztatóján „jó példaként emlegette Vajdaságot”. Figyelemre méltónak tartotta azt a módot, ahogyan Szerbia bánik a Vajdaságban élő nemzeti kisebbségekkel. Kijelentette: ha Újvidékre utazik, mindig meglepődik a sokszínűség láttán. Azt is hozzátette azonban, hogy tökéletes megoldás nincsen, mindig van helye a jobbításnak.
McAllister szerint bátorító jellege volt annak, hogy Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke Szerbia 2025-ös lehetséges csatlakozásáról beszélt. Úgy vélte: ez akkor történhet meg, ha minden kedvezően alakul. „Szerbia akkor lesz EU-tagállam, amikor készen áll erre, amikor foganatosítja a megfelelő reformokat” – tette hozzá.
A szerbiai jelentéstevő úgy vélte: az Európai Uniónak bátorítania kellene tagállamait arra, hogy egyes tagállamok jó gyakorlata alapján alakítsák a kisebbségpolitikájukat. Sikeres modellekként az olaszországi Dél-Tirolban élő német ajkú kisebbség, a németországi Schleswig-Holstein tartományban élő dán kisebbség, valamint a belgiumi német kisebbség modelljét említette.[9]
A külföldi vezetők, diplomaták, EP-képviselő nyilatkozatait, kisebbségi ügyekben is, fenntartással kell fogadni.  McAllister jelentéstevői minőségben többször járt Szerbiában. Többnyire az állami tisztségviselőkkel tárgyalt és többnyire az általuk írt jelentésekből ismeri a nemzeti kisebbségek helyzetét. Bizonyára erre alapozhatta Vajdasággal kapcsolatos nyilatkozatát is. Fontos viszont hogy – ügyes diplomataként – hozzátette: „Mindig van helye a jobbításnak”. A való helyzet azonban csak az ismer(het)i, aki kisebbségiként él a Vajdaságban.
A nyilatkozatoktól függetlenül, Szerbiának a nemzeti kisebbségek iránt teljesítenie kell a nemzetközi egyezményekből és a belső jogi normákból eredő összes kötelezettséget. Ideértve a 23. EU-csatlakozási tárgyalási fejezetből (igazságügy, szabadság és biztonság)[10] és az Európai Parlament 2017. június 14-i állásfoglalásának a Bizottság Szerbiáról szóló, 2016. évi jelentésének (2016/2311(INI))[11] 26. és 27. pontjából (A nemzeti kisebbségek tiszteletben tartása és védelme) eredő feladatokat  is.
Az Európai Bizottság Szerbiáról szóló 2018. évi jelentésében is ezt írja: „Létre lett hozva az alapvető jogok jogi és intézményes rendszere. Biztosítani kell a konzisztens/egységes alkalmazását az egész országban, ideértve a nemzeti kisebbségek tekintetében is.”[12] Ez lenne a „jó példa”?

Április 26.
Történelmi csúcson”
Magyarország és Szerbia kapcsolata történelmi csúcson van, ami nagyban hozzájárul Szerbia európai uniós csatlakozási törekvéseinek előmozdításához – hangzott el A szerb-magyar viszony a 21. században elnevezésű kerekasztal-beszélgetésen.
A tanácskozáson többször is elhangzott, hogy Szerbia és Magyarország kapcsolata pillanatnyilag történelmi csúcson van. Pásztor István tartományi képviselőházi elnök szerint a kapcsolatépítés legnagyobb haszonélvezői a vajdasági magyarok, akiknek az elmúlt évek folyamán alapjában megváltozott a társadalmi helyzetük.
Szerbia európai uniós csatlakozásának Magyarország az egyik legelkötelezettebb és legfontosabb támogatója, mondta Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete – írja a Vajdaságma délvidéki hírportál.[13]


Pintér Attila és Pásztor István (Fotó: Pannon RTV) 

A Magyar Szó arról ír, hogy „tribünbeszélgetést rendeztek a szerb magyar kapcsolatokról a tartományi kormány épületében. A részvevők elsősorban a történelmi magasságokat megélő (sic!!) államközi kapcsolatokról, a gazdasági-kereskedelmi fejlődésről és a társadalmi viszonyok javulásáról számoltak be”.[14]
Az események szemlélője most dilemmában van: újvidéken „Kerekasztal-beszélgetést”, „tanácskozást”, „tribünbeszélgetést”, vagy mit is rendeztek Újvidéken a szerb-magyar viszonyokról a 21. században. Már a címbe foglalt 21. század is furcsának tűnik, hiszen még csak a kezdetén vagyunk. Vagy a részvevők, akik közül csak Pásztor Istvánt, Pintér Attilát és Dragoljub Kojičić filozófust, a Tankönyvkiadó Intézet igazgatóját említik a tudósítók, belátják a századvéget is?  Arról pedig, hogy ennek a „történelmi csúcsnak” „a legnagyobb haszonélvezői a vajdasági magyarok”, talán illett volna megkérdezni az érintetteket is. Az elhangzott szólamokon kívül volt-e ennek az összejövetelnek egyáltalán konkrét hozadéka? 


Április 27.
VHDSZ: Elnöki nyilatkozat
A délvidéki pártvezérlésű, de – ismereteim szerint – a többi magyar nyelvű sajtó sem foglalkozott Tomislav Žigmanov (a felvételen), a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetségének (DSHV/VHDSZ) elnökének a legutóbbi, Szerbia európai integrációjával kapcsolatos nyilatkozatával.[15] Pedig kellett volna!
Žigmanov elnöki nyilatkozatba foglalta az Európai Bizottság Szerbia csatlakozásának haladásáról szóló 2018. április 17-én közzétett Jelentésére[16] vonatkozó véleményét. Ismételten hangsúlyozta, hogy „az integrációval kapcsolatos tevékenység és annak támogatása a VHDSZ politikai aktivitásának egyik alapvető meghatározója”.


– Üdvözöljük Szerbia előrehaladását az EU integrációs folyamatban, különösen ha a gazdasági reformokról van szó, amelyek a makró ökonómia tekintetében eredményesek. Ugyanakkor emlékeztetünk arra, hogy Szerbia számára rendkívül fontos, hogy az Európai Unió nemrégen új Nyugat-balkáni stratégiát fogadott el, és hogy Szerbiától függ, milyen gyorsasággal folynak majd a tárgyalások.    
Az Európai Bizottság Jelentése ez alkalommal is számos problémára és kihívásra mutat rá, amelyekkel Szerbi szembesül az Európai Unióhoz való csatlakozási úton. Ez különösen a 23. tárgyalási fejezetre vonatkozik, amely az alapvető szabadságokra és jogokra vonatkozik. Ez átfogó és nagyobb erőfeszítéseket követel a társadalmi és politikai rendszer megreformálásakor. Ide tartozik a nemzeti kisebbségek védelme és helyzetüknek a javítása is. 
Mint a Jelentésből kitűnik – írja Žigmanov az elnöki nyilatkozatbanSzerbia még nem fejlesztette ki a nemzeti kisebbségek védelmének átfogó keretét, ezért szükséges, hogy a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó cselekvési tervbe foglalt intézkedéseket következetesen alkalmazzák Szerbiai egész területén, eredményes, átlátható és inkluzíve módon. Emlékeztetünk arra is, hogy Szerbiában továbbra sem alkalmazzák elégségesen az emberi jogok nemzetközi eszközeit. Habár a Jelentés megállapítja, hogy a nemzeti kisebbségek szerbiai védelmének rendszere összhangban van a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménnyel, az aránytalanság különösen kitűnik amikor a térségi összefüggésről van szó. Rámutat arra is, hogy azok a területek, ahol a nemzeti kisebbség hagyományosan élnek továbbra is a legfejletlenebbek és legszegényebbek között vannak. Helyi szinten kiemeli a problémát, hogy a nemzeti viszonyügyi tanácsok nem alakultak meg minden községben és városban, amelyben ezt a törvény előlátta, ott pedig ahol megalakultak, továbbra sem működnek.       
Emlékeztetünk a Jelentésnek arra a megállapítására, hogy még mindig folyamatban van a két, a nemzeti kisebbségek helyzetét rendező ernyő-törvény módosítása. A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről és a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvényről van szó, amelyek módosításai nem felelnek meg és eltérnek a kulcsfontosságú európai intézmények, mindenekelőtt az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet szabványainak. Ugyancsak rámutatunk, hogy a Jelentés problémaként említi a nemzeti kisebbségi nyelvű középiskolai tankönyvek hiányát, ami különösen a horvát nemzeti kisebbséget érinti, mivel ennek a problémának a megoldási folyamata éppen csak, hogy elkezdődött. Végezetül, a Jelentés megállapítja, hogy a kisebbségi médiák, a privatizálás után, továbbra is nagyon sebezhetők, valamint hogy a legnagyobb problémájuk a nem elegendő és egyenletes pénzelésük, míg köztársasági szinten továbbra is hiányzik a nemzeti kisebbségi nyelvű médiatartalmak fejlesztése.    
A VHDSZ ebben az összetett folyamatban elvárja a Jelentésben említett problémák rendszerbeli megoldását, hogy Szerbia teljes jogú tagja legyen az európai családnak. VHDSZ folytatja az európai integrációs folyamatok figyelését és konkrét, valamint korrekt módon rámutat a kulcsfontosságú problémákra, amelyeket meg kell oldani, különösen a nemzeti kisebbségek jogait és helyzetét illetően, különösen a horvát nemzeti kisebbség vonatkozásában – olvasható az elnöki nyilatkozat végén.
Megérjük-e, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség és a Magyar Nemzeti Tanács elnöke legalább megközelítőleg hasonló hangvételű dokumentumban állást foglal a délvidéki magyarok jogaival és helyzetével kapcsolatos európai integrációs (és egyéb) kérdésekben? 
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2018. május 15.


[1] Rákóczi Szövetség: 11 európai országban írták alá. Magyar Szó, 2018. április 23. 4., vagy Kisebbségvédelmi kezdeményezés – Rákóczi Szövetség: 11 európai országban írták alá.

[3] Lásd az 1-es alatti írást

[4] Kövér: Az aláírások reményt adnak az őshonos nemzeti kisebbségeknek. http://www.origo.hu/itthon/20180420-kover-az-alairasok-remenyt-adnak-az-oshonos-nemzeti-kisebbsegeknek.html, 2018. április 20. [12:55]

[5] (MTI) Közös nemzeti siker a kisebbségvédelmi kezdeményezés. Magyar Szó, 2018. április 6. 3.
[7] P. E.: Elszámolás a tavalyi munkával. Magyar Szó, 2018. április 24. 4., vagy
[9] McAllister jó példaként emlegette Vajdaságot. Talán nem kellett volna.
[11] Bővebben lásd az Európai Parlament 2017. június 14-i állásfoglalását a Bizottság Szerbiáról szóló, 2016. évi jelentéséről (2016/2311(INI)). http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P8-TA-2017-0261+0+DOC+XML+V0//HU&language=HU

[12] Glavni zaključci izveštaja za Srbiju za 2018 [A Szerbiáról szóló 2018. évi jelentés fő záradékai]. https://europa.rs/glavni-zakljucci-izvestaja-za-srbiju-za-2018/, 17/04/2018

[13] (Vajdasági RTV, Pannon RTV)
Tanácskozás Újvidéken: Szerb-magyar kapcsolatok a 21. században.
[14] ap: Élhetőbbé tettük a szülőföldünket. Magyar Szó, 2018. április 27.  6.
[15] Izjava predsjednika DSHV-a o Izvješću Europske komisije o napretku Srbije za 2018 [VHDSZ elnökének nyilatkozata az Európai Bizottság Szerbia csatlakozásának haladásáról szóló 2018. jelentéséről]
[16] EUROPEAN COMMISSION. Strasbourg, 17.4.2018. SWD(2018) 152 final. COMMISSION STAFF WORKING DOCUMENT. Serbia 2018 Report Accompanying the document Communication from the Commission to the European Parliament, the Council, European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions
2018 Communication on EU Enlargement Policy. 152 final COMMISSION STAFF WORKING DOCUMENT Serbia 2018 ... https://www.google.hu/search?source=hp&ei=mNP5WqOFMIjjsAf4lK3IDQ&q=152+final

2018. május 13., vasárnap

Martonos, mi lesz veled?


Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló (114.)
(Ami az áprilisi jegyzetekből kimaradt – 2.)

Április 16.
Martonos, mi lesz veled?
Az ezerfős Martonos lakosságából mintegy 300-ra tehető már a koszovói roma betelepülők száma, ami a helyiek szerint aggodalomra ad okot, mivel nem hajlandóak asszimilálódni, illetve úgy viselkedni, ahogy az elvárható. A helyiek már több ízben is nemtetszésüknek adtak hangot, mert azon felül, hogy úgy érzik, nem egyforma szabályok vonatkoznak rájuk és a betelepülőkre, sokszor nemcsak bosszúsággal, hanem félelemmel is tölti el őket a jelenlétük, ugyanis több inzultus elszenvedői is voltak a helyiek – írja a Magyar Szó.[1]
– A helybeliek veszélyeztetve érzik magukat, és szeretnék, hogy a mindennapjaik a pár évvel ezelőtti kerékvágásba lendüljenek vissza, mert napjainkban a magán- és köztulajdonukat is féltik és gyermekeik, valamint saját jövőjükre is borúlátóan tekintenek. A bosszúság mindennapos Martonoson, a helybeliek azt szeretnék elérni, hogy a betelepülők, ha már nem hajlandóak beilleszkedni, álljanak tovább – olvasható az idézett írásban. 

Falugyűlés Martonoson

Szerbiában Összesen 53 önkormányzat kapott pályázaton állami támogatást a Bosznia-Hercegovinából és Horvátországból érkezett menekültek lakhatásának megoldására irányuló regionális program keretében, és az elnyert pénzből összesen 899 ingatlant vásárolhatnak az önkormányzatok.

A projekt az EBESZ és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának a támogatását is élvezi, anyagilag pedig Szerbia és az EU mellett az USA, Németország, Olaszország, Norvégia, Svájc, Dánia, Törökország, Luxemburg, Ciprus, Románia, Csehország, Szlovákia és Magyarország (!) támogatja.[2]

Történik mindez az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye (ETS No. 157) 16. cikkével ellentétben: 
„A Felek tartózkodnak az olyan intézkedések meghozatalától, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken az arányokat megváltoztatják, és arra irányulnak, hogy korlátozzák azon jogokat és szabadságokat, amelyek a jelen Keretegyezménybe foglalt elvekből származnak.”
„A folyamatos betelepítések (nem csak, hogy ellenkeznek a nemzetközi joggal, de  – B. A.) egyre több esetben kezdik érzékeltetni negatív hatásukat, több helyen például a romló közbiztonság formájában”[3], mint a konkrét esetben Martonoson (is).  
– 2016. november 3-án a (magyarkanizsai – B. A.) hatalmi koalíció megszavazta az említett személyek betelepítésre vonatkozó 2019-ig érvényes programot. Az ülésen a jelenlevőknek Dejan Pejak, a Magyar Mozgalom képviselője azt javasolta, hogy a helyiek fogjanak össze, és az ellenzéki képviselőkön keresztül a következő községi képviselő testületi ülésre adjanak be egy javaslatot, hogy az elfogadott programot helyezzék hatályon kívül. A helyeik nem értik, miért kell Martonosra telepíteni őket, úgy, hogy meg se kérdezték a helyieket, akiknek az élete kezd pokollá válni, félnek, rettegnek…[4]
Mit tesz most a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) Magyarkanizsán, ahol a hatalmi koalíciót 17 képviselővel a VMSZ (12 képviselője) és a Szerb Haladó Párt (SNS) (5 képviselője) alkotja?[5] Martonos, mi lesz veled?


Április 18.
Lesz-e Kálóciéknak lakása?
A Szerb Katonaság lakást ígért Kálóci Róbert pilóta őrnagy családjának, aki április 11-én Antalfalvánál – „tisztázatlan körülmények között” – lezuhant egy Supergaleb G-4 típusú repülőgéppel, hogy lecsillapítsa a nyilvánosság heves reagálását Milan Radošević, a szerencsétlenül járt pilóta barátjának nyílt levelére. Radošević levelében felszólította Aleksandar Vulin honvédelmi minisztert, hogy „a kanadai nagynénje útján” biztosítson fedelet a szerencsétlenül járt családja számára. Kálóci felesége és a fia, „aki még iskolába jár, nehéz anyagi körülmények között él, továbbra is albérlők, mint az előző évek során”írja a belgrádi Danas.[6]  

Fotó: Goran Stanković/ mod.gov.rs

Milan Radošević Aleksandar Vulinnak, elmagyarázta, hogy Kálóci Róbertnek nem volt nagynénje sem más hozzátartozója külföldön, hogy pénzt küldjön neki lakásvásárlásra, nem szerb nemzetiségű volt, de hűebben és tisztességesebben szolgált, mint sok szerb, katonapilótai fizetéséből nem tudta eltartani a családját és pénzt különíteni el ingatlan vásárlásra, annak ellenére, hogy 25 évig volt a hadsereg pilótája, valamint a családi neve miatt, ami nem „ić“-re végződött, nem tudott előrelépni a szolgálatban – olvasható az írásban.
„Értékelve az Ön személyét és állami pozícióját, tudván, hogy katonailag alkalmatlan személy, hogy a katonai szakmában teljesen tudatlan ember, ezennel és ilyen módon, a személyes felelősségemre javasolom: Jelentse a felesége nagynénjének, hogy Kálóci Róbert, a Szerb Katonaság őrnagya, az 1993-tól 2018. áprilisáig végzett becsületes és tisztességes munkájából, objektív okokból kifolyólag, nem építhetett, vásárolhatott és kaphatott lakást, amelybe  a családtagjai éltek volna, amíg ő Szerbiáért áldozta életét, továbbá, hogy az elhunyt Kálóci Róbert családjának (a feleségének és a fiának), az Ön feleségének nagynénje, humánus és nagylelkű gesztusával, ugyanolyan módon és feltételekkel, mint Önnek Aleksandar Vulin úr, küldjön (szabad akarata szerinti) meghatározott pénzösszeget, ami kizárólag lakásvásárlásra lenne költve az elhunyt Kálóci Róbert családja részére” – írta nyílt levelében Radošević.
Radošević azt is megírta, hogy mint az elhunyt Kálóci barátja, magára vállalja, hogy „a család összes költségeit személyes eszközeiből fizeti, amíg Kálóci felesége és fia valamely vállalatban, intézményben stb. állandó munkahelyhez nem jut Szerbiai területén, vagy amíg nem hagyják el a Szerb Köztársaság területét”.[7]
A levél óta eltelt közel egy hónap alatt nem találtam információt arról, hogy történt-e előrelépés Kálóciék lakásproblémájának a megoldásában.
Szomorú az is, hogy a délvidéki magyar sajtó ezzel egyáltalán nem foglalkozott. Egyetlen magyar újságíró nem akadt, aki az illetékesekre rákérdezett volna!


Április 18.
A szegénységben jobban sérülnek az emberi jogok!
A relatív szegénység tekintetében Szerbia áll az első helyen Európában. A lakosság negyedének a havi bevétele mindössze 15 400 dinár – mondta Mihail Arandarenko, a belgrádi Közgazdasági Kar tanára.
Hozzátette, hogy a szegénységet még mindig a tizenöt évvel ezelőtt kidolgozott módszerrel mérik, nem pedig a relatív szegénység európai koncepciója alapján, hanem az abszolút szegénység által meghatározott fogyasztói kosár szerint, amelybe mindössze a túléléshez szükséges minimális élelmiszerek költségeit számolják bele. Ennek alapján azok az egyének vagy háztartások számítanak szegénynek, amelyeknek a jövedelme nem éri el a létminimum összegét – emelte ki a belgrádi professzor.[8]
Danilo Vuković, a belgrádi jogi kar docense rámutatott arra, hogy a gazdaságnak alárendelt szociálpolitika nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A gazdasági növekedés ugyanis mindeddig nem javított a szegények helyzetén. Vuković a problémát abban látja, hogy a szociálpolitika ma sem foglalkozik a szegénységet kiváltó okokkal, sem pedig azoknak a megszüntetésével.[9] 

                                                      A DélHír portál illusztrációja[10]

Válasz ez mindazoknak a hamis politikusoknak, igazgatóknak, szociológusoknak stb. akik szerint „divatból” vándorolnak külföldre.
Ökrész Rozália, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. igazgatója szerint „a délvidéki magyarságnak szinte már „divathóbortjává” vált, hogy elvándorolnak szülőföldjükről. 
Pásztor István, a VMSZ elnöke arról beszélt arról, hogy a délvidéki magyaroknak „büdös a munka”  és ezért mennek külföldre. 
– Ha az igazi véleményemet kellene kimondanom, nem nagy sikert aratnék azokkal a mondatokkal. Tény az, hogy jórészt a megélhetés miatt vándorolnak ki az emberek, de bizony azt is látni kell, hogy ott olyan munkát vállalnak el, amelyeket itthon hetykén visszautasítanak. 
Vagyis, Pásztor szavai szerint olyan munkát vállalnak el a délvidéki magyarok nyugaton, ami itthon esetleg „büdös lett volna nekik”, és emiatt (Pásztor szavai szerint) „hetykén” elutasítják azokat. Magyarán, a VMSZ elnöke az okokat nem abban látja, hogy a délvidéki magyarok tömegei a létminimum alatti mélyszegénységben élnek.[11]
Egy ország gazdasági állapota/helyzete egyúttal az emberi (és nemzeti kisebbségi) jogok érvényesítésének a fokmérője is. Az egyre jobban eluralkodó szegénységben, nyomorban jobban/ sérülnek az alapvető emberi jogok is, mint amilyen például a munkára való jog és az erre épülő többi (oktatási, nyelvi, művelődési, stb.) jog is. Ha nincs pénz, a jogok sem érvényesülnek. Persze akadnak olyanok is, akik a saját (kedvező) pozíciójuk miatt nem látják ezt.


Április 21.
Zenta: A legtöbben szerb nyelvű tárgyalást kérnek
– A Zentai Alapfokú Bíróság ügyfelei mindkét nyelven, magyarul és szerbül is kérhetik peres ügyeik megvitatását, többségük mégis a szerb nyelvet választja – hangzott el a bíróság tevékenységének háromhavi összegzésekor.[12]

Zenta (Gergely József felvétele)

Nebojša Samardžić, a bíróság titkára szerint az idézéseket mindkét nyelven elküldik az érintetteknek, az első tárgyaláson pedig az ügyfelek eldönthetik, hogy milyen nyelven szeretnék az eljárás lefolytatását, majd a bíró ez alapján megállapítja a tárgyalás hivatalos nyelvét. Ha az ügyfelek a szerb nyelv mellett döntenek, a jegyzőkönyvet is ezen a nyelven vezetik, azzal, hogy amennyiben az eljárásban magyar felek is megjelennek – a zentai bírák közül egy kivétellel mindenki ezen a nyelven is le tudja vezetni az eljárást –, az összes szerb nyelvű beadványt magyarra is lefordítják, s a döntéseket ezen a nyelven is közzéteszik.
Ennek ellenére legtöbben a tárgyalás szerb nyelven történő lefolytatását választják – jegyezte meg a bíróság titkára –, mivel ha az első tárgyaláson az eljárás nyelveként a magyart választják, akkor a bíró kénytelen elnapolni a tárgyalást, hogy megfelelő bírósági tolmácsot alkalmazhassanak. Ez pedig tovább növeli az eljárás költségeit a védőügyvédek díja miatt.
2017-ben mindössze 66 bűnvádi, 41 polgári és 8 bírósági igazgatási ügyben alkalmaztak magyar nyelvű fordítót, míg 2018 első három hónapjában 26 bűnvádi, 12 polgári és 1 bírósági igazgatási ügyben kérték tolmács segítségét. Ennek ellenére a magyar nemzeti kisebbségnek nem csorbulnak a nyelvhasználati jogai, tekintettel arra, hogy a nyolc bíró közül hetet felkészítettek a magyar nyelvű eljárások levezetésére – nyilatkozta Nebojša Samardžić – írja a Magyar Szó munkatársa.
A cikkíró azonban nem vette a fáradságot, az után kutasson, hogy a 80 százalékban magyar lakosú Zentán miért kérik a tárgyalások szerb nyelven való (le)folytatását? Különösen azért is, mivel „a nyolc bíró közül hetet felkészítettek a magyar nyelvű eljárások levezetésére”. Mi a valódi oka ennek? A tudósító beszámol ugyan, arról hogy hány ügyben alkalmaztak magyar nyelvű bírósági fordítót, de adós maradt az adattal, hogy ez valójában az ügyek hány százaléka.
Nebojša Samardžić bírósági titkár nyilatkozatában nem fedi a valóságot, hogy amennyiben „az első tárgyaláson az eljárás nyelveként a magyart választják, akkor a bíró kénytelen elnapolni a tárgyalást, hogy megfelelő bírósági tolmácsot alkalmazhassanak. Ez pedig tovább növeli az eljárás költségeit a védőügyvédek díja miatt”.
A védőügyvédek díjának semmi köze ahhoz, milyen nyelven folyik az eljárás! A fordítás költségeit ugyanis minden esetben a bíróságnak kell viselnie. Egyébként, ha bíróságnak lenne saját fordítója, a költségek kisebbek lennének, és nem kellene elnapolni a tárgyalás(oka)t sem.
A gyakorlatban épen a (megtévesztő) nyilatkozatok miatt döntenek az érintettek a szerb nyelvű eljárás mellett. Olyan esetnek is tanúja voltam, amikor bíró (tisztességtelenül) – a bírósági költségvetés helyet – az ügyfélre/ügyfelekre próbálta hárítani a fordítási költségeket. Ilyenkor az ügyvédnek mindig reagálnia kell/közbe kell lépnie!
Ha nem élünk a jogainkkal, akkor ne csodálkoznunk azon, hogy azok egyre szűkülnek!

BOZÓKI Antal
Újvidék, 2018. május 13.

[1] j: Falugyűlés Martonoson. Magyar Szó, 2018. április 16. 4., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/3655/vajdasag/181805/Falugy%C5%B1l%C3%A9s-Martonoson.htm, 2018. április 16., 09:21 >> 2018. április 16. [18:29]
Lásd még: Martonos: Köpködés, fenyegetés, nemi szerv mutogatása…https://szabadmagyarszo.com/2018/04/14/martonos-kopkodes-fenyegetes-nemi-szerv-mutogatasa/, 2018. április 14. [14:38] és

Üzenet a martonosiaknak: Nem kell a haragot szítani. https://szabadmagyarszo.com/2018/04/18/uzenet-a-martonosiaknak-nem-kell-a-haragot-szitani/, 2018. április 18. [21:27]

[2] Feró: Újabb lakhatási pályázat menekülteknek. Magyar Szó, 2016. november 25. 6., vagy http://www.magyarszo.rs/hu/3223/vajdasag_obecse/156662/%C3%9Ajabb-lakhat%C3%A1si-p%C3%A1ly%C3%A1zat-menek%C3%BClteknek.htm, 2016. november 25. [16:57]Lásd még: R. P.: Délvidéken köthetnek ki a Németországból hazaküldött menekültek.
2016. december 29. [20:05]; Magyarországi pénzekből telepítik a menekülteket a Vajdaságban? http://www.vmdk.org.rs/, vagy http://bozokiantal.blogspot.rs/2016/11/magyarorszagi-penzekbol-telepitik.html2016. november 29. [16:55] és Ágoston András: Menekültválság, most Észak-Bácskában? Kisebbségi Fórum – Temerin. KIFO HÍRLEVÉL III. évf. 339. szám, 2016. december 29.

[3] Sz. A.: Magyarokra támadt egy koszovói betelepített Kishegyesen.

http://delhir.info/delvidek/helyben-rolunk/60955-magyarokra-tamadt-a-koszovoi-betelepitett-kishegyesen, 2017. január 8. [19:13] Bővebben lásd A délvidéki/vajdasági magyarok helyzete és jogai c. könyvem (az Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi civil Egyesület külön kiadványa, 2017) 173- 179 oldalakon (6.3. Az etnikai változások serkentése?). 

[4] Martonos: Köpködés, fenyegetés, nemi szerv mutogatása…Szabad Magyar Szó, https://szabadmagyarszo.com/2018/04/14/martonos-kopkodes-fenyegetes-nemi-szerv-mutogatasa/, 2018. április 14. [14:38]

[5] A(z) (2016 – B. A.) április 24-i önkormányzati választásokon a magyarkanizsai községi képviselő-testületbe a VMSZ 12, az SNS (SZHP) 5, az UKROK (Ujedinjeni za opštinu Kanjižu – Tandari/ Községi Összefogás – Tandari) polgári csoport 6, a Magyar Mozgalom 5 és a Vajdasági Tolerancia 1 képviselője került be. Lásd Bödő Sándor: Fejsztámer Róbert Magyarkanizsa új polgármestere. https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/20205/Fejsztamer-Robert-Magyarkanizsa-uj-polgarmestere.html, 2016. június 9. [17:16]
[6] Smrt pilota „iskupljuju” obećanjima o stanu [A pilóta halálát a lakásról szóló ígéretekkel „váltják ki”].
https://www.danas.rs/drustvo/smrt-pilota-iskupljuju-obecanjima-o-stanu/, 2018. április 18. [14:30] Lásd még Zombor: Eltemették az Antalfalvánál lezuhant repülőgép pilótáját. https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/22356/Zombor-Eltemettek-az-Antalfalvanal-lehuzant-repulogep-pilotajat.html, 2018. április 13. [20:11]
[7] Lásd a Danas idézett írását.
[8] (Beta) A szegénységben Szerbia vezet. Magyar Szó, 2018. április 18. 5., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/3656/gazdasag/181903/A-szeg%C3%A9nys%C3%A9gben-Szerbia-vezet.htm, 2018. április 18. [07:28]
[9] Uo.
[12] Hhzs: Legtöbben szerb nyelvű tárgyalást kérnek. Magyar Szó, 2018. április 21. 10.